2014. augusztus 10., vasárnap

18/Karácsonyi előkészületek

 sziasztok!
bocsánat, hogy ilyen... semmilyen fejezettel jöttem, de este van, én pedig nem vagyok otthon. ezt a részt is csak úgy tudtam befejezni, hogy magammal hoztam a laptopomat, és kierőszakoltam magamból egy újabb bekezdést. eléggé gyér lett, sajnálom :/
a következő rész jobb lesz, ígérem:)
köszönöm a kommenteket, nagy örömömre most válaszolni is tudtam mindre:)
ó, és bocsi a késésért. tényleg <3
(a kép sem igazán kapcsolódik a fejezethet...:/)
puszi; Brooke

Hú, szóval, egy elég hosszú napnak nézek elébe, mivel hivatalosan is december 13-a van (milyen meglepő). Ezen a héten és a jövő héten a tanárok mindenképp be akarják fejezni az elkezdett témákat, ergo témazárót iratnak folyamatosan. Igazából ma "csak" egy matek vár rám, és egy töri. A törit tudom, azzal nincs probléma, viszont a matek...pff, nem értem az egészet. Ebből adódóan nem is strapáltam magam annyira, hogy megértsem. Gyűlölöm a matekot. Utálom a tanárt. Utálom a sulit. Szeretem az osztályt. Szeretem Ricsit. Utálom a napos telet. Gyűlölöm, hogy nincs hó. Melegem van. - Szóval ilyen gondolatokkal kezdem a napot. Egy gyors zuhany után felöltözöm. Mivel a szekrényem tele van bizarabbnál bizarabb pólókkal, van miből választanom. Gyűjtöm őket egyébként. Az űrlényes, Marvel-es, koncertes, régi zenekaros, zombis, különböző morbid állatos pólókat imádom, és nem félek hordani őket. A póló fölé felveszek egy kockás inget, amit kigombolva hagyok, majd azért mégiscsak hozzácsapok egy kabátot és sálat is a szettemhez, na meg egy Beanie-t (amiket szintén gyűjtök).
A suliban minden a szokásos. Oké, hazudok. Dani, Marci, Ricsi, Martin és Norbi mind tanulnak. Dalma Ricsinek magyaráz valamit, ami eléggé zavaró lehet a számára, mert éppen matekot magol. Viszont nem figyel rá, csak tovább olvassa a könyvet. Evelin zenét hallgatva matek példákat old meg, Hanna magában dúdol, miközben számolgat az ujján. 
Leülök a szokásos helyemre, a szokásos utolsó padsorba, Ricsi mögé, aki, mikor észleli, hogy valaki (nőnemű) lény elhalad mellette felkapja a fejét, majd mikor meglát elmosolyodik. Leteszem a cuccom a padomra, leveszem a kabátom, a sálam, és a sapkám, majd Ricsihez sétálok (két lépés), aki már felállva vár. Nem foglalkozva Dalma szavaival röviden megcsókol, majd átölel.
- Tanultál? - kérdezem. Dalma észreveszi, hogy nem figyel rá senki. Egy gyilkos pillantást vet rám (csak futólag, ezért nem is vagyok biztos benne, hogy meg akar-e ölni a szemével vagy nem), majd tovább áll.
- Ja, átnéztem. - Szóval nem.
- De tudod? - faggatom továbbra is.
- Ja - bólint, majd kicsit eltol magától, de még mindig ölel. - Nyugi már, menni fog. Nem vagyok olyan gáz matekból.
- Igaz - bólintok mosolyogva.
- Inkább magad miatt kéne aggódnod - vigyorodik el gúnyosan.
- Nem ér gúnyolódni a matektudásomon. - Ami megragadt egy hetedikes szintjén.
Felnevet.
- Amúgy is tanultam - mondom. - Vagyis valami olyasmi. Tudom. Azt hiszem - húzom el a számat.

Végig stresszelem a dogát, de a  végén azért tuti összejön egy kettes, aminek azért örülök. A többieknek is sikerül, az egyesnél mindenkinek jobb, de a legtöbbeknek szüksége lenne minimum egy négyesre, hogy ne bukjanak meg. Csakhogy Dalmán, Hannán és Evelinen kívül senki sem állítja, hogy hármasnál többet érne.
A töri könnyen megy, végig firkantom az egészet, majd előre adom Ricsinek a lapot. Az évszámokkal hadi lábon áll, valószínűleg azért, mert nem érdekli. Nem tanulja meg őket, mondván, szar az egész, kapja be mindenki. Szóval ja. Miután leírja rólam a szükséges dolgokat (és én elkészítem a puskát Hannának, aki szintén nem jó töriből), visszaadja, én pedig a puskát eljuttatom a barátnőmnek Norbin és Danin keresztül. Angolon az ofő helyettesít, mivel a tanár kiutazott a lánya esküvőjére, Londonba. Úgyhogy meg is ejtjük a húzást. Karácsonyra.
Dalma mindenkinek leírja a nevét egy cetlire, majd beledobja a Beanie-mbe. Névsor szerint haladunk, ami azt jelenti, hogy én leszek az utolsó. Gáz. Én nem is választhatok. Na, mindegy. Az utolsó cetlit kihúzom a sapkámból, mikor rám kerül a sor, s kinyitom.
MARCI
Virulok örömömben. Neki könnyű lesz ajándékot vennem. 
Velem ellentétben sokan nem elégedettek a húzottjaikkal.
- Cserélni akarok! - kiáltja el magát Marci kelletlenül.
- Nincs csere - rázza meg a fejét Dorogi.
- Ne már - tárja szét tehetetlenül a kezét Marci, majd "bőgve" hozzám sétál, és a nyakamba borul. - Dalmát húztam - suttogja a fülembe, s felsóhajt.
- És az ennyire rossz? - kérdezem fel szemöldökkel, miközben átölelem a vállát, ő pedig a derekamat.
- Utálom azt a csajt - puffog. - Kilencedik óta Ricsi nyakán lóg. Szerelmes belé. Ha meg Ricsi nyíltan elutasítja, jön hozzám, mintha én lennék a pótlék. Egyszer bedőltem neki, de többet ugyan nem. Hülye picsa - morogja.
Szóval akkor ezért utál engem ilyen nyíltan? Ezért néz rám úgy, mintha én 1921-ben, én lettem volna IV.Károly, aki királypuccsot akart végrehajtani. OMG, túl sok a töri. Visszatérve: eddig fogalmam sem volt, hogy nem azért nem bír, mert nem vagyok neki szimpi. Most már világos a reggeli eset, a gyilkos pillantások hada, és a hideg, rideg stílusa velem szemben. Azért sajnálom kicsit. Kilencedik óta szerelmes Ricsibe, és azóta sem kapta meg. Ez azért durva. Már nem mintha Ricsi hibája lenne, de Dalma ebből a szempontból egyértelműen szerencsétlen.
- Vegyél neki csokit - húzódok el tőle. - Úgy hallottam fogyózik, és a csoki nem fér bele az "elfogadható halmazba".
- Basszus, ez király ötlet. - Úgy néz rám, mintha én fingottam volna a passzátszelet.
A nap további része gyorsan eltelik annak ellenére, hogy baromi sok óránk van, de ez már megszokott. Ebben a suliban ez normális. Délután eldöntjük, hogy elmegyünk moziba, mi öten (Ricsi, Hanna, Marci, Dani és én). a Wall Street farkasa mellett döntünk, mivel arra mindannyian ugyanannyira vagyunk kíváncsiak. Fél óra után ezt a döntést sikerül meghoznunk. Egy csomó popcornnal (Hannának), egy csomó Nachos-szal (nekem és Marcinak), és egy csomó üdítővel (ezt úgy amblokk mindenkinek) elkezdünk befelé menni. Csakhogy! Eszembe jut, hogy nem vettünk gumicukrot, ami bizony igen fontos egy mozinál, szóval miután a fiúk elveszik tőlünk a kaját, és odaadják a jegyeinket, Hannával elindulunk gumicukrot venni, ők pedig be szlalomoznak a moziba. Egy normális lány ilyenkor természetesnek venné, hogy a barátja veszi meg neki a hiányzó édességet. De ugyebár én nem vagyok normális. Utálom, ha mindent Ricsi áll. A jegyeket még elviselem, és az alap dolgokat a moziban (mint a popcorn és üdítő), de én általában nem elégszem meg az alappal. Nekem kell csoki, gumicukor, chips meg minden szarság, és utálnám, ha Ricsinek kéne állnia. Úgyhogy még a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy ő állja a jegyeket, és a popcorn-t üdítővel, na meg a mekit, a KFC-t meg az ilyeneket, de minden más plusz az én költségem. Én bírom ezt a felállást, nem kell mindent a fiúnak fizetnie, ahogy nem kell mindig egy fiúnak kezdeményeznie (pl.: csók, egymás kezét fogás, stb).

Nekem, Ricsinek, Marcinak és Daninak nagyon bejön a film, de Hanna bealszik rajta. Dani vállán pihenteti a fejét, ami csak úgy odakerült. Álmában a mellette ülő Dani vállára hajtotta a fejét. Szerintem ez aranyos.
A film végén Hanna felkel a zenére, ami a stáblistát kíséri. De talán Dani simogatására ébred fel. Valamelyikre.
- Te, hallod? - bököm meg Ricsit, miközben a McDonald's-ban állunk sorba a többiek, és a saját kajánk megrendeléséért. - Emlékszel, tegnap a szüleid mondtad valamit..., hogy említetted-e már, a nemtudommit. Nem is beszéltük meg.
- Ja - világosul fel. - Hülyeség - legyint, majd előrearaszol, mikor előttük több hely lesz.
- Nem, nem! Mond már!
- Nem fontos. Csak a szüleim arra gondoltak, hogy... szóval szerintük tök jó lenne, ha karácsony után velünk jönnél az Alpokba. Van ott egy családi házunk, ott leszünk mi, és az unokatestvéreink. De itt van Márk, ki tudja, lehet, hogy a szüleid haza jönnek karácsonyra... szóval nem kell...
- Akarod, hogy menjek? - kérdezem mosolyogva. Végre élvezhetem, hogy ő van zavarban, és nem én. Ilyen azért nem minden nap esik meg.
- Izé... szeretném, tudod, de nem muszáj, ha nem akarsz. Szívesen bemutatnálak a családom másik részének is, de ha nem érsz rá, vagy nem szeretnél, akkor...
- Meglátom - biccentek vigyorogva. - Attól függ, Márk meddig marad, és Nóra hogy áll az ünnepekhez, meg az azutáni dolgokhoz. De a szüleim biztosan nem jönnek haza - röhögöm el magam kínosan.
Óvatosan rám mosolyog. Látja az arcomon az utálatot, az undorodást, és a csalódottságot egyszerre.
Azonnal mosolygósra veszem a figurát, mikor mi kerülünk sorra. A lány, aki a pult túloldalán áll eléggé csinos, és khm... tüzel, ha mondhatom így. Ugyanis a mozdulataival próbálja kihangsúlyozni a melleit, és ha megfordul, kitolja a seggét. Valószínűleg nem miattam csinálja ezt a felhajtást.
Azért az imponál, hogy Ricsi még csak nem is mosolyog a csajra, csak az ingem szélével szórakozik. A derekamat azóta karolja át, mióta beálltunk a sorba, és azóta is piszkálja az ingemet lévő gombokat, és a varrást.
Amolyan 'Hehe, ő az enyém' mosollyal nézek a lányra, aki csak egy 'szánalmas vagy' pillantásra méltat.
Miután megkapjuk a kajánkat, és kifizetjük (mindenki odaadta a pénzét a saját menüjére), visszasétálunk a többiekhez.
- Unom, hogy akárhova is megyünk, mindig megbámulnak - bokszolok Ricsi karjába tettetett dühvel.
- Akinek ilyen arca, és karizmája vagy - mutat magára pofátlanul szívdöglesztő vigyorral. - Egyébként is, te kussolj. Ha valaha sikerül úgy végig mennünk a suli folyosóján, hogy egyik seggfej sem bámul meg, esküszöm megtérek, és pap leszek.
- Hazudós - mondom, és oldalról rápillantok, mivel most inkább a sajtburgeremmel vagyok elfoglalva.
- Igaza van - szól közbe Marci. - Ti ketten, remélem megrohadtok, mert komolyan, ez már igazságtalanság. Mindketten jól néztek ki. Örüljetek egymásnak. Nekem még csak barátnőm nincs! Nem hogy még DÖGÖS BARÁTNŐM! - néz rám jelentőségteljesen.
- És mi van a Shakira-utánzattal? A szőkével Face-ről? - kérdezem a sültkrumplimon nyammogva.
- Áh - legyint lemondóan. - Ribanc, és kész.
- Pedig mennyire oda voltál érte! - nevetem ki kapásból, mikor visszagondolok azokra a beszélgetéseinkre, amik csak arról a csajról szóltak.
- Kuss - szól rám piszkálódva. A vigyor ott bujkál a szája sarkában.

1 megjegyzés:

  1. Szia:) nem olyan rég találtam a blogodra:) nagyon tetszik:) mikor lesz új rész?

    VálaszTörlés