Nincs első óránk, ezért a McDonald's-ban reggelizünk meg Ricsivel, Hannával, Danival, Marcival és Márkkal. Ricsin kívül még senki sem találkozott a bátyámmal, ma van reggel, az első bemutatkozás, ennek ellenére viszont a srácok bírják Márkot.
A rendelésünkkel leülünk a legnagyobb asztalhoz, pedig kétszer annyi szék van körülötte, mint amennyire szükségünk van. De van egy halom kajánk, aminek szüksége van a helyre. Az egész gyorsétterem tőlünk zeng, viszont nincsenek rajtunk kívül sokan, csak egy-két ember, a legtöbben meg amúgy is elvitelre kérik reggelente a kaját. Szóval hangosan nevetünk, beszélünk, és úgy amúgy, tombolunk, amiért nincs első óránk.
Nos, nem mondanám, hogy sokáig tart ez az édes, boldog állapot. Sajnos Dani kiírta, hogy hol vagyunk, és hogy kikkel, szóval nem sok időbe telik, hogy Szandi és a bandája megérkezzenek. Miniszoknyában, magas sarkú csizmában, derekukig sem érő kabátban, és pamacsos, panda macis sapkában. Három csaj. Akiknek csak a fogyókúra a lényeg, jönnek reggelizni a zsírt előszeretettel használó McDonald's-ba. Vajon miért?
Szandiék rögtön megtalálnak minket. Salátán kívül nem sok mindent rendelnek. Rita azért eléggé merész, ő egy fagyit is bevállal.
Nem igazán vagyunk hajlandóak figyelni rájuk, de ez őket nem igazán zavarja, attól még velünk együtt nevetnek, és beleszólnak a beszélgetéseinkbe. Általában hülyeségeket nyögnek be, aminek semmihez semmi köze, de azt hangosan mondják.
Szandi az egyetlen, aki idegesít, ő Ricsi mellett ül, és eléggé... nyomul rá. Minden alkalommal, mikor nevet, átkarolja Ricsit, megfogja a combját, a karját simogatja, vagy csak hozzá hajol, és neki nyomja a mellét. Ricsi kétségbeesetten próbál segítséget kérni, egyre közelebb, és közelebb húzódik hozzám, hogy minél messzebb legyen Szanditól, de a lányt sem kell félteni, ő is egyre csak közelebb araszol a székével.
Dani egyszer csak benyögi, hogy nekünk most mennünk kell, és jobban tennék, hogy ha bemennének a suliba, merthogy nekik eleve van első órájuk.
Míg Szandiék magyaráznak, mi pofátlan módon kisprintelünk a McDonald'-sból még meg sem állunk a következő utcáig.
- Senki sem akar helyet cserélni velem? - csattan fel Ricsi bosszúsan.
- Bocs, haver, de... - kezdi Dani.
- ... nem - fejezi be Marci vihogva.
- Te sem voltál képes kimenteni - húz magához Ricsi morogva.
Kezdjük ott, hogy Szandi dögös, ez tény. Modell alkata van, viszont nagy melle, és segge, amit a fiúk nagyon bírnak. A stílúsát a domborulatai kihangsúlyozására alakította ki, ami még jobban elnyeri a fiúk tetszését. Ergo Ricsi sem undorodhat tőle túlságosan. Biztos vagyok benne, hogy neki sem lenne ellenére eltölteni vele egy órát egy sötét szobában. Ezzel nincs is baj, ez normális - azt hiszem -, de míg Ricsi Szandival lefeküdne, addig velem nem. És hogy miért? Azt nem tudom. Sosem próbálkozott be úgy igazán. SOHA! Egyszer sem! De miért? Komolyan! Miért? Nem tetszem neki hozzá eléggé? Nem vagyok elég dögös neki? Mármint tudom, hogy nem vagyok egy tipikus szőke cicababa, akit megdöngeti nagyon is jó lenne, és inkább átlagosnak mondható vagyok. De ennyire sem vagyok neki elég? Nem kíván engem, és ez zavar. Nem lennék még kész a szexre, de hogy ő még csak be sem próbálkozik? Oké, itt valami baj van. Valószínűleg bennem, vagy rajtam. Valamelyik. Mindenesetre ez rosszul esik. Nem akar engem. Azért tényleg jól esne, ha megpróbálna átlépni egy határt, ami a csókolózás. Imponálna. Csakhogy ő egyszer sem akart tovább menni, egy kis csóknál. Mármint puszilgat, a nyakamon és az arcomon, de többet sosem tett. ÉS ezért aggódom. Nem is kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése