2014. március 11., kedd

Díj

Ha még nem láttátok, olvassátok el a 12-13 fejezetet, felkerült!:)
Ebben a bejegyzésben azért most magyarázkodnék is: sajnálom, hogy szünetek vannak a részek között, és azt, hogy ennyi szünet. A suli, most lefoglal, de a tavaszi szünet környékén már sokkal több rész lesz, addig viszont még nem tudom. Igyekszem:) És köszönöm a kommenteket, higgyétek el, el szoktam őket olvasni. Sajnálom, hogy nem tudok rájuk válaszolni, azért egy kommentben majd megpróbálok válaszolni az összesre.

És most a díj:
Köszönöm Cheryl S!
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Tegyél fel 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!

1.:
- imádom festeni a körmöm, nagy körömlakk-gyűjtő vagyok:)
- szeretem az olvasóimat<3
- imádom a filmeket, sorozatokat, könyveket.
- nagyon sok blogot olvasok.
- a barátaim szerint tök normálisnak tűnök addig, amíg ki nem nyitom a szám :')
- nem tudok többet írni, bocsi://

1. Mi a kedvenc ételed? I <3 junkfoods!!!
2. Mi a kedvenc színed? kék
3. Hobbi? rajzolás, olvasás, írás, filmek-sorozatok, és beszéd. Sokat beszélek, ez már tényleg olyan nekem, mint egy hobbi:D
4. Melyik könyvet olvastad utoljára/olvasol? Carrie - Stephen King
5. Mi a kedvenc könyved? Carrie, Fallen, Hush, Hush... asszem a Bábelt is bírom.:)
6. Szuper erő? gondolatolvasás
7. Melyik a kedvenc blogod? Nagggggggggyoooon sok kedvenc van.
8. Ki a kedvenc énekes/nő vagy együttesed? énekesnő: Lorde. Együttes: Nirvana, Placebo, GNR, RHCP, FOB, Arctic Monkeys, Paramore, Linkin Park, Muse stb.
9. Fagyi vagy jégkrém? fagyi
10. 5 dolog amit magaddal vinnél egy világ körüli útra? money, telefon, számítógép, fényképező, ruhák
11. Melyik a kedvenc állatod? panda, és a jegesmedve. na meg a kutyák:)

Bocsi, de most nincs erőm tovább küldeni senkinek.:/ Mindenesetre, ha gondoljátok, ki tehetitek! Sőt! Ki kell tennetek! Aki olvassa ezt a bejegyzést, és van blogja, az nyugodtan tegye ki! Mindenkinek küldöm!:)

13/Boulevard of broken dreams

http://www.espoirvie.tumblr.comMarci bulijának napja. Szombat.
Mivel Dani és Ricsi az orrunkra kötötték még tegnap este, hogy nagyon csípjük ki magunkat, meg is tesszük. Már ötkor elkezdünk készülődni Hannánál. Mivel én már délelőtt kiválasztottam, miben megyek (igen, szoknyában), én gyorsan magamra tudom kapni. Hanna viszont nagyon sokáig válogat.
Magyarázat a szoknyára: Ricsi szinte könyörgött, hogy szoknyában, és magassarkúban menjek, ezért hát teljesítem a kérését. De csak most! Csak ma! És csak neki. Valószínűleg a buli végére már el fogom veszíteni a magassarkúm, mivel biztos, hogy én nem fogok egész este ebben szarakodni.
Egyébként... az a múltkori szeretlek. Nem viszonoztam, nem mondtam semmit, gyorsan kimentettem magam. Vagyis Hanna mentett ki: küldtem felé egy segélykérő pillantást, és ő már vette is a lapot. Azt mondta gyorsan le kell lépnünk, mert az anyukájával megyünk kajálni. Mindketten. Szóval leléptünk. Azóta nem is beszéltünk erről Ricsivel, szerintem átlátott rajtam, de nem szólt érte. Megérti... gondolom. Remélem. Az száz százalékig biztos, hogy most nem tudnám neki kimondani az sz betűs szót.
Fél hatkor megcsinálom a sminkemet; füstös szemek, halvány szájfény. A pirosítón nem sokat gondolkodom; felesleges lenne. Úgyis kipirosodom, ha táncolok, és Marci tuti, hogy táncolni akar majd. A hajamat a maga természetes hullámában hagyom, csak kifésülöm kicsit, és összeborzolom, hogy legyen egy kis alakja.
Hann is kész lesz, mire én, amin csodálkozom, mivel sokat válogatta a ruháit. Fekete leggings-et visel, fehér, laza pólóval, sok-sok karkötővel, és egy nagy fülbevalóval. És természetesen magassarkúval. Imádja őket. Mármint a magassarkúkat. A sminkje nagyon halvány, csak egy kis alapozó (szerinte újra kijönnek rajta a pattanásai), és szájfény. Na meg szempillaspirál, és egy kis szemceruza. A haját laza copfba fogta.

- Boldog szülinapot! - ordítjuk egy emberként. Több, mint ötvenen vagyunk a kibérelt klubban. Marcinak irtó sok barátja van!
A szülinapos döbbenten áll, majd mikor eljut a tudatáig, hogy ez egy meglepetés buli, elvigyorodik. Megölel minket (az osztálytársait), majd néhány másik embert is. Miután megjegyzi, hogy nincs zene, máris dübörögni kezd a basszus a hangszórókból. A tömeg máris táncolni kezd, de vannak, akik Marcit állják körbe. Az ajándékokat rögtön kiszúrja az egyik sarokba állított asztalon, de mondjuk neki, hogy majd csak a buli végén.
- Azt hittem képes leszel, és nadrágba jössz - suttogja a fülembe Ricsi, miközben hátulról átkarol. Alig hallom a hangos zene miatt, de mivel közvetlenül a fülembe mondja, megértem.
- A lelkemre kötötted, hogy ne merjek! - A kezemet az övére simítom a hasamnál, és a mellkasának dőlök. A fejét a nyakamba fúrja, majd egy puszit nyom a bőrömre, amitől rögtön libabőrös leszek. Ezt persze ő is észre veszi, és elvigyorodik.
- Nem isztok? - robban elénk Marci. - Mi az, hogy nem isztok? - kezében egy sörös üveg. Még csak tíz perce kezdődött a buli, de ő már sörözik.
Ricsi röhögve megrázza a fejét, és kiveszi Marci kezéből a sört, majd jól meghúzza. Megkínál, én pedig elfogadom. Nem iszom annyit, mint Ricsi, de eleget ahhoz, hogy marja a torkom a szénsav.

Másfél óra alatt sikerül mindenkinek holt részegre innia magát. Oké, nem mindenkinek. Én, Hanna, Dalma, és Tóti még józanok vagyunk... úgy ahogy. Tótiban, és Hannában már van egy kicsit, ahogy bennem is, Dalma viszont egy korty alkoholt sem ivott. Respect neki! Egyébként még mindig nem bír. Nem is beszélünk. Nem tudom, miért nem csíp, de annyira nem zaklat fel.
- Feli! - dől a nyakamba bárgyú vigyorral Tomi. Láttam őt, mikor megérkeztünk, de nem köszönt, ezért én sem köszöntem neki. Puszta logika! - Figyelj csak! - próbál egyensúlyozni, hogy stabilan megálljon előttem. - Egy ideje kérdezni akartam valamit!
- Halljuk! - mondom, s várom, hogy végre feltegye a kérdését. Nos, nem köntörfalaz:
- Miért Ricsit választottad? - vág egy fancsali képet, miközben kiejti a barátom nevét.
Elfordítom a tekintetem, és felsóhajtok. Nem akarom ezt pont vele megbeszélni. Egyébként is semmi köze hozzá. - Csak mert - vonok vállat, és remélem, hogy veszi az adást, és nem kérdez tovább. Hát... nem veszi. Részeg. Ami egyenlő azzal, hogy az agya perpillanat sötét. De nagyon.
- Legyél őszinte! Mond meg! Nem fogok megsértődni... - Na, persze! Már attól megsértődött, hogy eleve, nem vágtam rá a múltkori veszekedésnél, hogy őt választottam volna, ha esélyem lett volna rá, mikor Ricsi felajánlotta, hogy hazakísér.
- Azért, mert... őt egy kicsit régebb óta ismerem. Oké, nem annyira régóta, de régebb óta, mint téged - füllentem.
- Na, persze! - horkan fel, és ezzel egy időben büfög is. Vonzó megnyilvánulás, mondhatom! - Szerintem megérdemlem, hogy őszinte legyél velem. Végül is tisztára hülyét csináltál belőlem!
- Nem csináltam belőled hülyét! - tiltakozom rögtön dacosan.
- Ó, dehogynem! - az arca eltorzul a dühtől. Megragadja a csuklómat, és elkezd kivonszolni a klub hátsóteraszára. A zene kintről még mindig hallatszik, de már normális hangnemben is tudunk beszélni. - Először... megengedted, hogy megcsókoljalak. Aztán nem adtad meg a számod. Pedig vártam, kurvára vártam! - csattan fel, nagy hangerővel, amitől összerezzenek ijedtemben. Nem tudok, mit mondani, ezért folytatja. - Majd Ricsi kísért haza, te pedig erre kibaszottul nem mondtál semmit! Pedig nagyon vártam volna, hogy ellenkezz. Legalább egy kicsit, basszus! Aztán... ezután... mikor Marciéknál veszekedtünk. Annyira látszott rajtad, hogy inkább Ricsi felé hajlasz. Rohadt szarul érintett, mert azt hittem, nem érdekel téged. Hogy én érdekellek! Utálom az elutasítást, Feli, és azt még jobban, ha hülyét csinálnak belőlem - szűri a fogai között, akár egy kígyó. A keze még mindig a csuklómat szorítja, de annyira, hogy szinte elszorítja a vérkeringésemet. Fáj, hogy őszinte legyek. Eléggé, de tényleg nem tudok megszólalni. - Jóvá kell tenned - jelenti ki, a szorítása pedig erősebb lesz. - Most azonnal!

*HANNA SZEMSZÖGE*
- Hol van Feli? - botladozik ide hozzám Ricsi. Teljesen el van ázva. Hasonlít egy kiscsibére... vagy egy kacsára. Fürdés után. Mármint... nem azért, mert hogy szó szerint el van ázva, csak... mindegy. Szóval olyan. Komolyan!
- Előbb még a pultnál votl - mondom, és mikor rájövök arra, hogy nem ejtettem ki helyesen "volt" szót, elkezdek próbálkozni. - Ovlt. Ovtl. Vtl. Votl. VOLT! - ordítok fel diadalittasan. - A pultnál VOLT!
- De most nincs ott - büfög egyet. Vonzó megnyilvánulás. Feli egy disznóért van oda. Bár igaz, részeg, de akkor is. Milyen srác az, aki belebüfög egy lány képébe?
- Akkor... fogalmam sincs - rázom meg a fejem, amitől egy kicsit megszédülök, és elkap a hányinger, de csak egy percre. Aztán elmúlik.
- Bazd meg! - kurjantja Dani az egyik srácnak, aki leöntötte sörrel. Ellöki magától a segítő kezet, majd mit sem törődve a bűnbánó fiúval, hozzánk ténfereg. - Hol van Tomi?
- Ki a faszt érdekel? - fintorog Ricsi. Azt hiszem, részegen eléggé szemét. Bár józanon is így reagál Tomira vagy a róla szóló témákra. Szóval tök mindegy, hogy részeg-e, vagy józan, így is, úgy is utálja Tomit. Pont. Kész. Ennyi. Ez tény. Nem mintha én bírnám. Utálom, mert bekavart Feliéknek, de azért ennyire nem vagyok ellenséges vele.
- Engem! Tartozik nekem egy tequila-val! - elkezdi pásztázni a tömeg. 
- De szép szemed van! - bukik ki belőlem véletlenül, mikor már egy ideje figyelem Dani szemét. Szép kék. Olyan... nagyon szép kék. 
Lassan elvigyorodik, majd rám néz. Szólásra nyitja a száját, de még mielőtt bármit is mondhatna, Marci közénk ugrik.
- Hol van Tomi? - vonja fel a szemöldökét, majd elbüfögi magát.
- Menjetek a picsába! - förmedek rá. - Már másodszorra büfögnek a képembe, ezt nem hiszem el! - bosszankodom.
- Én is őt keresem - hagyja figyelmen kívül Dani a letolásomat, és Marcihoz kezd beszélni arról, hogy ő is Tomit keresi, mert Tomi tartozik neki egy tequilával.
- Oké! - állítja le a társalgást Ricsi. - Felit sem találom, pedig mindenhol megnéztem. Eskü, még az asztalok alá is benéztem - elröhögjük magunkat. - Tomi sincs meg, és nekem ez kurvára nem tetszik! Úgyhogy keresünk! Most! - a kijelentésére persze mindannyian megindulunk.
Van Ricsiben valami tiszteletet parancsoló, amitől mindenki bármit megtesz neki, amit csak mond. Oké, talán azért is, mert helyes. Igen, az, ezt mindenki tudja, nekem mégsem jön be. Nekem más tetszik. Sőt! Én szerelmes vagyok! Nagyon. Egy szép, kék szemű srácba. Nagyon. Nagyon szerelmes... Oké, visszatérve Ricsire. Látszik rajta, hogy most nagyon dühös, ezért most még inkább hat ránk, amit mond. Még nem láttam őt igazán dühösnek. Annyira dühösnek, hogy tomboljon, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokára fogom. Nem tudom, miért. Csak egy megérzés. Mondjuk, lehet azért, mert be vagyok nyomva.

Keresem, és keresem Felit, de nem találom. Több embert is megkérdezek, akivel ma beszélgetett, de egyikőjük sem tud értelmes választ adni. Mindenki részeg? Igen, úgy tűnik. Olyan rosszak a mai fiatalok!
Egyszer csak megrezzen a telefonom a dzsekim zsebében. Előkaparom, majd nagy nehezen feloldom a zárat.

Hástó teraSz. MOSt!!!!!44444 Kurrrrva nagy bajj vn! 
Marcitól jött. Tele van helyesírási hibákkal, de letudom azzal, hogy részeg. Ahogy mindenki más is. 
Elindulok a hátsó teraszhoz, bár fogalmam sincs, hol van, de próbálkozom. Pár ajtón benyitok, míg végre meg nem találom a teraszt, amit kerestem. Nos, ami ott fogad, nem éppen szép dolog.
Marci és Dani nagyban magyaráznak Tominak, aki erősen tartja magánál Felit. A barátnőm sírva rángatja a jobb kezét, először nem értem miért, aztán meglátom: Tomi erősen szorítja Feli csuklóját. A csuklója körül vörös foltok vannak, amiből arra következtetek, hogy időközben Felinek sikerült kicsit meglazítania Tomi ujjait, hogy ne szorítsák olyan nagyon.
Feli szoknyája gyűrötten áll, a kelleténél feljebb van húzva. A haja kócos, a sminkje el van mosódva a sírástól, a szája pedig fel van duzzadva. Nem kell sokat agyalnom, mitől. Tomi durván lesmárolhatta. Lassan, de összeáll bennem a kép. 
- Bassza meg... - ennyit tudok kinyögni a döbbenettől. El vagyok szörnyedve attól, hogy Tomi képes volt ezt tenni vele. Bár részeg, és be is van szívva. Dani mondta még fél órával ezelőtt, hogy Tomi, Krisztián (egy tizenkeddetikes, és Szandi benyomtak a mosdóban), de ez még nem menti fel az alól, hogy megerőszakolta Felit.
A legjobb barátnőm sír, pedig kiskora óta egy könnycseppet sem ejtett. A lány, aki olyan erősnek mutatta magát, hogy semmi nem bánthatja, megtört. A szemem előtt. Összeszorul a szívem.
- Engedd el, ember! - mondja Marci már sokkal komolyabban, és megfontoltabban, mintha már nem is lenne részeg. - Komolyan mondom! Kibaszottul bántottad, most már elég! A kurva életbe is, húzz el! - ordítja magából teljesen kikelve, amit meg is értek.
Óvatosan közelítek Felihez, aki kétségbeesetten nézz rám, de még mindig sír. Próbál kiszabadulni Tomi kezei közül, most már sikeresen. Kap az alkalmon, és felém jön, majd megölel, és hangos zokogásba tör ki. A hátát simogatva próbálom megnyugtatni, suttogok neki arról, hogy minden rendben lesz, és nincs semmi baj, biztonságban van. 
Tomi, Marci és Dani nagyon veszekednek, ami addig fajul, hogy Dani csak úgy, hirtelen felüdülésből, benyom egyet Tominak. De nem kicsit, eléggé nagyot. Csattan, mint állat! Tomi orra kegyetlenül vérezni kezd, rögtön oda is kap, de csak vigyorogni tud a dolgon.
- Húzz el! - mondja Marci halál komolyan, és ezt Tomi is észre veszi, szóval elindul kifelé, ekkor viszont beleütközik valakibe.
- Bocs - morogja Ricsi, mit sem sejtve. Tomi felnéz rá (Ricsi kicsit magasabb). - Veled meg mi van?
Senki sem válaszol, Tomi inkább lelép, mielőtt még egyet kapna. Mind tudjuk, hogy Ricsi nem hülye, szóval valamikor biztos le fog neki esni, de akkor az Tominak egy kórházi beutalóval is fog járni, az egyszer biztos. Annyira messzire pedig - szerintem - egyikőnk sem akar menni. Csakhogy Ricsi hirtelen haragú tud lenni.
- Hé... - nyúl Feli felé, és megsimítja az arcát. - Miért sírsz? - komorul el a tekintete, amint meglátja Feli vörös szemeit. A barátnőm nem felel. - Miért sírsz? - ismétli meg Ricsi már keményebben. - Miért sír? - fordul Daniék felé, de ők sem felelnek. Ricsi egyre ingerültebb lesz, ez látszik rajta. - Mi a franc van? Basszus, valaki mondjon már valamit! - csattan fel.
- Történt egy kis baleset - nyögöm ki nagy nehezen. Rám néz. Követeli a tekintetével, hogy folytassam. - Figyelj, ez... bonyolult! 
- Azért mond csak, hátha megértem - sóhajt fel, valószínűleg azért, hogy lenyugtassa magát.
Nem mondok semmit.
- Na, jó! - töri meg a percekig tartó csendet Dani. - Tudnia kell - néz ránk.
- Nem - rázza meg a fejét Feli. - Nem kell - remeg a hangja, a mondat végét pedig elharapja, alig tud beszélni. Remeg. Mindene remeg, és hirtelen én is sírni tudnék, amiatt, ami történt vele.
- De igen - vágja rá Dani. 
- Ember, szerintem se... - kezdi Marci kicsit félve, de Dani leinti. - Jesszus, Ricsi ki fogja csinálni, basszus! - csattan fel Marci.
- Tudnia kell - néz rá jelentőségteljesen Dani. - Joga van hozzá! Együtt vannak, a rohadt életbe! Amúgy is, Tomi nem kapott eleget, érdemelne még jó sokat.

*FELICITI SZEMSZÖGE*
Ricsi csendben, rezzenéstelen arccal hallgatja végig Dani részletes beszámolóját attól a résztől, hogy ők megjelentek. Figyelem a reakcióját. Tiltakozni akarok, nem akarom, hogy Dani elmondja neki. Ricsi ki fog akadni. Csakhogy nem tudok mondani semmit. Nem megy. Remeg a hangom, és a torkom fáj a sírástól, ahogy a szemem is éget a sok könny miatt. A hasam fáj, ahogy... igazából mindenem. Leginkább a csuklóm. Még mindig nagyon piros, azt hiszem, ennek, az elkövetkezendő hetekben, nem lesz szép látványa.
Mikor Dani befejezi a mondandóját, mind síri csöndben figyeljük Ricsi reakcióját.
Rám néz. Lehunyom a szemeimet, nem tudok a szemébe nézni.
- Én kicsinálom! - jelenti ki halál nyugodtan, majd zsebre vágja a kezeit, és elsétál.
Amennyire gyorsan csak tudok, után megyek. Sajnos eléggé gyorsan sétált el, én pedig eléggé lassan reagáltam, szóval csak a klub előtt tudom utolérni. Elkapom a karját, de őt ez nem érdekli, tovább megy, ezért hát valahogy próbálok elé állni, és eltorlaszolni az útját. Kisebb-nagyobb sikerrel. Végül mégis sikerül. Hogy hatásosabb legyen az élő gát, amit én állítok fel, átkarolom a derekát, és hozzábújok. Nem mozdul. Áll, de nem csinál semmit, ami rosszul esik. Rosszul esik, hogy nem karol át, hogy nem ölel magához, és nem puszilja meg a homlokom, ahogy a legtöbbször, ha rossz kedvem van, vagy csak szimplán rosszul érzem magam. A szemeim újra megtelnek könnyekkel, és halk sírásba kezdek, aminek köszönhetően eláztatom a pólóját. Olyan, mintha elvesztettem volna. Nem tudom, miért, lehet, hogy hülyeség az egész, de olyan, mintha már nem érdekelném. Oké, ez nem így van, mert akkor miért is akarná felképelni Tomit? De ebben a labilis, szar állapotomban minden hülyeség az eszembe jut.
- Kérlek - suttogom a fülébe halkan. A halkannál is halkabban.
- Nem érdekel, mit mondasz - rázza meg a fejét, és eltol magától. - Feli, a kurva életbe is, megerőszakolt! - ordítja, és keserűen, hitetlenül elneveti magát. - Fel tudod fogni? Nem hagyhatom, hogy megússza! Nem hagyhatom, hogy tovább éljen úgy, mintha semmi rosszat nem tett volna. Persze nem áll szándékomban megölni, de megérdemelné! Csak téged akarlak védeni, az isten szerelmére! Nem érdekel a következménye! Nem érdekel! Csak az, hogy mit tett veled, és ez kibaszottul nem úszhatja meg. Bántott! Olyat tett, amit nem lett volna szabad. Az enyém vagy - markol a csípőmbe, és erőszakosan magához húz. Keményen, mégis óvatosan, hogy az nekem egyáltalán ne fájjon, vagy legyen kellemetlen. Mélyen a szemembe néz. - Az enyém vagy - ismétli meg. - Szeretlek. Jesszusom, fogalmad sincs róla, mennyire szeretlek! Soha, egy lánnyal sem törődtem még úgy, mint veled! Fingom se volt róla, hogy valakibe csak így bele tudok szeretni! Egyik napról a másikra. Egy hónapja vagyunk együtt. Csak egy hónapja, és máris annyira kötődöm hozzád, hogy azt megmagyarázni sem tudom! Szeretlek - sóhajt fel. - És ez rohadt nehéz. Kikészít! Kikészít, hogy folyton te jársz a fejemben, és másra sem tudok gondolni, csak rád! Mindig azt nézem, neked mi a jobb. Te vagy az első, és én csak a második. Ilyen még komolyan nem volt. Magamnak akarlak. Csakis magamnak, és már azt is rossz látni, hogyha más fiúval beszélni. Öregem, még Marcira is féltékeny vagyok, mikor megöleled, mert úgy érzem, hogy az az ölelés CSAK nekem járna. Szeretem az érintésedet. Szeretem, mikor megcsókolsz. Ember, már azzal ki tudsz csinálni, ha csak megcsókolsz. Egyfolytában ölelni akarlak, fogni a kezed, vagy csak melletted lenni. Hiányzol. Minden este. Szinte természetellenes, hogy nem vagy velem. Érted te ezt? SZERETLEK! Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy hónap alatt bele lehet szeretni valakibe, kapásból kiröhögöm. Vagyis így lett volna egy hónappal ezelőtt.
Kikerekedett szemekkel nézek rá. Minden szava megbabonáz. Elolvasztja a szívemet, már nem is érzem a fájdalmat. Csak azt, hogy én is érzek iránta valamit. Hogy azt-e? Nem tudom. Lehet. De ez most nem is érdekel, mert nem várja, hogy viszonozzam a dolgot. Látom a szemében, hogy nincs szüksége rá. 
- Meg kell tennem.
Újból elindulna, de megint csak visszatartom. Újra megölelem, a különbség az előző és a mostani között viszont az, hogy ezt ő is viszonozza.
- Kérlek - mondom újra.
- Ne! - rázza meg a fejét, de még mindig ölel. - Ne kérj semmire! Nem tudom elviselni a gondolatát annak, hogy képes volt és megdugott.
Kinyitom az eddig csukott szemeimet. Marci, Dani és Hanna ott állnak, szerintem látják, hogy most éppen egy eléggé... érzelgős, nyálas pillanatban vagyunk éppen benne, de nyakig, ezért nem jönnek közelebb, csak néznek minket.
- Ricsi! - szólítom meg. - Részeg vagy, és dühös - végre megtalálom a hangom. Le vagyok nyugodva annyira, hogy tudjak beszélni. - Holnap megbeszéljük, oké? Megbeszéljük, mi legyen, de addig ne csinálj semmit.
Felsóhajt. - Rendben - bólint nagy nehezen. - Egy feltétellel.
Felvonom a szemöldököm.
- Maradj velem éjszaka - eltol magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. - Nem tudnálak most elengedni.
- Nóra...
- Elintézzük - biccent, majd int a többieknek, hogy jöjjenek.
Míg Marci megölelget, Hanna, Dani és Ricsi nagyban megbeszélik, mi legyen az alibim az éjszakára. Végül azt találták ki (úgy mondták el, mintha ők fingották volna a spanyol viaszt), hogy Hannánál alszom. Hanna a szüleinek elmondja, hogy mi a szitu (Hanna szülei nagyon jó fejek), így ők is falaznak majd nekem.
Nagyon gyorsan elbúcsúzunk egymástól, majd Ricsivel villamosra szállunk. Végig ölel, végül átkarol, és puszikat ad az arcomra, de csak lágyan, és óvatosan. 
Próbálom elfelejteni a dolgot, nem akarok emlékezni rá, szóval elterelem a gondolataimat, amikor akár csak véletlenül is, de eszembe jut Tomi. Szóval magamban dúdolok, egy filmen, vagy könyvön agyalok, ez kicsit segít. Na meg persze Ricsi is. Az út közben sokszor feldob egy témát, amivel megnevettet, vagy megmutatja, milyen cikis képei vannak a srácokról. 
Fél órával később már Ricsi egy régi boxerét (ami kicsi, mivel tényleg régebbi), és egy Ramones pólóját adja a kezembe pizsamaként. A törölközőt magamon erősen fogom, nem volt eszembe, hogy kérjek tőle cuccot, zuhanyzást előtt. Szóval törölközőbe (ami mellesleg elég rövid) kell flangálnom előtte. Szerencsére tekintettel van az előbb történtekre, és nem mond semmit. Pedig, ha normál esetben lennénk, tuti ellőne pár poént, amivel zavarba hozhat.
Bevonulok a fürdőszobába, és gyorsan felöltözöm, majd lemosom a sminkem. Úgy ahogy. Vízzel eléggé nehéz, de megoldom. Az arcom... szörnyű. A szemem még mindig vörös egy kicsit a sírástól. Hirtelen annyira nyomottnak tűnik a képem, mintha legalábbis valami betegségem lenne. Vagy nem is tudom. 
Próbálom visszatartani az emlékeket, most már kevesebb sikerrel. Újra sírni kezdek. Nem tudom visszatartani, képtelen vagyok. A képek filmként pörögnek a fejemben. Látom, ahogy felrántja a szoknyámat, ahogy fogdos, és ahogy megteszi. Fájt. Minden érintése fájt. Úgy csókolt, mintha nem éreznék semmit. Azt hiszem még fel is horzsolta a számat. Sírtam, végig sírtam, őt viszont nem érdekelte. Mintha csak nem is hallotta volna, ahogy kérlelem, megerőszakolt. Azt hittem rendes. Azt hittem, ilyenre azért nem lenne képes. De be volt nyomva. Hanna és Dani szerint még szívott is. Ez viszont nem mentség, így is szörnyű, amit tett.
Ricsi bekopog. - Bemehetek?
- Mindjárt megyek! - Nem a kérdésére válaszolok.
Letörlöm a könnyeimet, és megmosom hideg vízzel az arcom, majd megtörlöm. Kinyitom az ajtót. Ricsi aggodalmas tekintettel vizslat engem.
- Vörös a szemed - jegyzi meg halkan.
Nyelek egy nagyot, és az alsó ajkamba harapok, nehogy újból elsírjam magam. 
Kiskorom óta nem sírtam, és úgy tűnik, valakinek meg kellett erőszakolnia ahhoz, hogy bőgni tudjak. Most viszont az évek alatt felgyülemlő stressz egyszerre akar kitörni.
- Gyere - suttogja, majd megfogja a kezem, és az ágyhoz vezet.
Mély levegőket veszek, hogy lenyugodjak. Befekszünk a takaró alá, Ricsi pedig szorosan átkarol. Az arcom a mellkasába fúrom.
Elmosolyodom, mikor énekelni kezd. Mikor énekelni kezdi az egyik kedvenc számomat; a Boulevard of broken dreams-t.

2014. március 10., hétfő

12/Szeretlek

Untitled | via TumblrPercekig csókolózunk, másodperces szüneteket tartva, hogy levegőt vehessünk. A kezei éppen a pólóm alatti derekamat simogatják. A keze helyén égni kezd a bőröm, és azt hiszem, itt a vég. Komolyan! Annyira élvezem az egészet, hogy az sem érdekelne, ha itt és most meg kéne halnom. 
Az ajkai lassan a nyakamra érnek át, és ott kezd kényeztetni. Az eddig csukott szemeimet most lassan kinyitom, és a plafont kezdem kémlelni. Az élvezettől az ajkamba harapok, hogy elfojtsam az előtörni készülő sóhajaimat, és nyögéseimet, viszont így sem bírom sokáig. Kínomban kiengedem a hangom, de csak halkan, nehogy bárki más hallja. Csakis ő. Csak neki szól.
A bőrömön érzem, hogy elmosolyodik, majd intenzívebben folytatja: már nem csak csókokat hagy a nyakamon, hanem harapásokat is.
Komolyan, talán még orgazmusom is lehetne, ha nem hagyná abba. Mert bizony abba hagyja. Viszont kétségek közt már nem hagy. A számat csókolja. Méghozzá piszkosul jól.
*
Nos, tegnap nem feküdtünk le, ha valaki tudni akarja. Nem, tényleg nem szexeltünk, csak kicsit... megmozgattuk egymást, ha fogalmazhatok így. De nem akartam, hogy megtörténjen, és ezt ő pontosan tudta. Főleg, mert a szülei a földszinten voltak. Ja, és a tesói is a házban voltak. De ez csak részlet kérdése. Nem akartam megbánni, márpedig, ha akkor és ott megtörtént volna, reggelre, sőt közvetlenül utána már a hajamat téptem volna, amiért voltam ennyire hülye. Az előző barátommal már... szóval már csináltuk, és nem kis ideig volt lelkiismeret furdalásom, mert ezt tettem magammal. Rossz volt. Hihetetlenül rossz. Fájt, és nem csak akkor, hanem még utána is. Pár napig tesizni sem tudtam. A hasam egyfolytában görcsölt, és eleve, a tudat, hogy odaadtam magam egy srácnak, aki tulajdonképpen nem is becsülte meg azt, hogy hajlandó vagyok a szüzességemet adni neki, fájdalmat okozott. Szóval nem akartam, hogy így legyen Ricsivel is. Hisz' Dan-t (így hívták az exemet) is félreismertem, és - habár - biztos vagyok benne, hogy Ricsivel nem követtem el akkora baklövést, azért mégis. 
*
A kabátomat összehúzom magamon, amikor a suliba menet feltámad a szél. Kétségtelen, itt a hűvös tél kezdete. November vége van, és szerintem az lenne a legnagyobb probléma, ha nem kezdene el jönni a tél.
A szekrényembe teszem a kabátom, a sálamat viszont magamon hagyom, mert még mindig fázom egy kicsit.
Hétfő van, ergo matekkal kezdünk. Eléggé későn érek be, csak pár perc van csöngetésig, de a tanár szerencsére még nincs bent.
- Feli! - sikít Hanna önkívületi állapotában, vigyorogva. - Holnap lesz Marci bulija!! - csillannak fel a szemei.
Alig kapok észbe, már ki is szorítja belőlem a szuszt egy jó nagy öleléssel. Mikor végez, továbbrohan Lucához, aki pont most érkezett meg.
- Kicsit be van zsongva - ül fel az asztalomra Ricsi, és elteszi a zsebébe a telefonját. Megvárja, míg kipakolom a cuccom, majd a derekamnál fogva magához húz, és megcsókol. Hosszan.
- Ne csináljátok már! - nyög fel kelletlenül Dani. -Egyfolytában egymás szájában vagytok - forgatja a szemeit.
- És ez téged miért zavar? - néz rá Ricsi gúnyos mosollyal az arcán.
- Mert így eszembe juttatjátok, hogy kurvára nincs csajom - biggyeszti le az alsó ajkát. - Beszállhatok?
- Bocs, ő csak az enyém - von magához még közelebb Ricsi.
- Istenem - sóhajt fel Marci teátrálisan. - Sajnálod tőlem?
- Sajnálom hát! - röhög fel Ricsi. - Nehogy már veled csókolózzon! Asszem ki is csinálnálak!
- Ja, erről jut eszembe! - élénkül fel Marci vigyorogva. - Tomi is jön ma a parkba.
- És ez hogy jutott eszedbe erről? - mutatok rá a helyzetre értetlenül.
- Hát úgy, hogy ugye Tomival is smároltál, és ha Tomi most smárolna le, akkor Ricsi tuti kitekerné a nyakát. Csak így!
Még mindig nem értem... csak egy kicsit. Viszont az idegesítő, hogy ennyire hangoztatja, hogy Tomival is csókolóztam.
Ricsi karjai megfeszülnek körülöttem.
- Szóval jön - raktározza el magában az infót. Marci bólint. - Minek? Nem tűnt fel neki, hogy nem kívánatos személy?
- Igazából csak te utálod. Meg Hanna, mert ő kötelességének érzi utálni őt, amiért bekavart nektek.
Megforgatom a szemeimet.
*
Eléggé kínos a parkban. Legszívesebben teleportálnám magam egy másik kontinensre.
Bár egy ideje azért oldódott a hangulat. Hanna és én törökülésben ülünk az egyik padon, és beszélgetünk. Ricsi és Dani szintén dumálnak, miközben mindketten cigit cigi után szívnak el. Tomi pedig Marcival és egy másik, ismeretlen sráccal van elfoglalva. Őszintén? Egy szót sem beszéltünk. Nem zavar annyira, hogy itt van, és hogy nem beszél velem.
Nem tudom, mióta lehetünk kint, de már kezd sötétedni. Ugyebár, november végén már öt-hat órakor lemegy a Nap. Ezt utálom a télben. Csak ezt. A havat, a hideget, a sapkákat mind imádom, ahogy a forrócsokit is, de a sötétedést nem. De! Mivel Nóra ma megengedte, hogy kilencig kint legyek, nem sietek haza.
Mivel Hanna a kaja, és pia felelős, neki kell mindig elmennie a boltba. Ezt ő elvállalta. Hát most úgy döntöttem, elkísérem.
Nem kell messzire mennünk, a sarki mini boltba ugrunk be. A kosárba teszünk kólát, FANTÁT (az KÖTELEZŐ), gumicukrot, csipszet, és Skittles-t is, mert az az új szerelmem. A Skittles.
- Vegyünk kotont? - kérdezi Hanna a kelleténél kicsit hangosabban, mire az egyik öreg néni megrovó pillantással jutalmaz minket.
Ég a pofám.
- Minek?
- Hát neked és Ricsinek - mondja, de látszik raja, hogy viccel. 
Fizetni megyünk.
- Tényleg! - kapja fel a fejét, miután odaadja az összeget. Az eladó zacskóba tesz mindent. - Csináltátok már?
- Mi lenne, ha ezt kicsit később beszélnénk meg? - pillantok a srácra a pult mögött, aki fülelni kezd a kérdés hallatán.
Mikor kiérünk Hanna rögtön elkezdi a kérdezősködést, válaszolni sem tudok a kérdésekre, annyira gyorsan sorolja fel őket.
- Oké, állj! - stoppolom le őt. Megállunk a járda közepén, de mivel senki sem jár erre, nem okozunk nagy gondot. - Nem feküdtünk le. Szerintem egy ideig még nem fogunk. Tudod.... nem szeretném. Érted? Mármint szeretném, de csak majd később, mikor már biztos lehetek benne, hogy komolyabb a dolog. Vagyis... nem tudom. Komolyan nem tudom! Bizonytalan vagyok.
- Megértem - von vállat. - Mármint... nem, nem értem meg, de el tudom képzelni, milyen lehet - mosolyodik el halványan, és már nem is kérdezget tovább. Értékelem, tényleg. Asszem látszott rajtam, hogy nem igazán akarok erről beszélni, ezért gyorsan lezárta a témát.
A parkban mindenki ráveti magát a kajára, kivéve Tomit. Neki hűlt helye. Marci csatlakozott Danihoz és Ricsihez, az ismeretlen srác pedig szintén lelépett, míg mi a boltban voltunk. Őszintén? Annyira nem bánom. Nem beszéltem Tomival, sem a másik sráccal, ezért számomra nem nagy veszteség az, hogy leléptek.
- Egész délután kerülsz - biggyeszti le az ajkait Ricsi tettetett sértettséggel. Akaratlanul is elmosolyodom.
- Nem kerültelek - karolom át a nyakát, erre ő automatikusan fonja a derekam közé a karjait, s magához húz.
- Dehogynem! - bólogat hevesen. - Még csak csókot sem kaptam - sóhajt fel drámaian, majd célozgatni kezd azzal, hogy alig láthatóan közelebb tolja az arcát az enyémhez.
Megforgatom a szemeimet, majd egy rövid puszit nyomok a szájára. Vigyorogva rázza meg a fejét, majd csap le az ajkaimra, és kezd heves csókba.
- Esküszöm, felér egy pornóval - kurjant Marci teli szájjal.
Pirulva szakadok el Ricsi ajkaitól, s a nyakába fúrom az arcom. Felnevet, és még közelebb húz magához. Egy tű sem férne el köztünk, a testem az övéhez préselődik, és azt hiszem, ha most el kéne engednem, belehalnék. Egyszerűen csak jó érzés a közelsége, élvezek minden pillanatot, amit vele tölthetek. Nyálas, tudom, de csak a tényeket mondom. Az igazat. Az utóbbi napokban az érzéseim kicsit... intenzívebbek lettek. Ez persze nem jelent semmit, csak..., hogy jobban kötődöm hozzá, mint az elején. Kihangsúlyozom NEM vagyok szerelmes. A szerelem szar, a szerelem szívás. A szerelem meggyötör, a szerelem kikészít, és összetör. Nem, határozottan nem vagyok szerelmes. Nem is leszek. Terveim szerint soha. Soha nem leszek szerelmes!
- Kuss! - szól rá Ricsi Marcira, aki csak elröhögi magát.

- Mire várunk ennyi ideig? - toporgok türelmetlenül Hanna mellet a suli előtt. Már hat is elmúlt, de még mindig itt dekkolunk. A fiúk sehol, ezért gondoltam, nekünk is ideje lenne elhúznunk.
- Marci azt mondta, várjuk meg őket - feleli Hanna. - Nyugi már, mindjárt jönnek!
Pár perccel később, Marci lihegve rohan felénk. Úgy fút, mint akit a sátán kutyája kerget. Leparkol előttünk, majd a térdére támaszkodva próbálja kifújni magát, mielőtt beszélni kezd.
- Ricsi... - lihegés - ... az igazgatóiban van.... - lihegés, lihegés.
- Mi van? - düllednek ki a szemeim. - Miért?
- Majdnem... - lihegés.
- Nyögd már ki! - förmedek rá indulatosan.
- Majdnem beverte egy... - nagy sóhaj - srác képét, aki azt mondta az öltözőben, hogy meg fog húzni téged, amint alkalma lesz rá.
- Mi a fasz...? - ennyi. Ennyit tudok kinyögni. Ennyit, és semmi többet. Sokk. Kicsi, de azért sokk. Hogy Ricsi majdnem verekedett miattam? Nos, ez édes lenne egy bizonyos helyzetben. De nem ebben. Az igazgatóiban van, és a tudat, hogy miattam, kikészít. Oké, nem én hergeltem, de rólam volt szó, és miattam tette.

Marci felrángat az igazgatói elé. A széken ott ül Dani, és Ricsi anyukája, és Robi, Ricsi bátyja ülnek. Csak ügyetlenül intek nekik, ők pedig viszonozzák. Kedvesen, mosolyogva. Ahhoz képest, hogy Ricsi az irodában van, ők ketten nagyon boldogan beszélgetnek.
Nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy megtudjuk, mi történt bent. Ricsi pár perccel később ki is jön az irodából, az ellenőrzőjével a kezében.
- Na, mit mondtak? - kérdezi vigyorogva Robi.
- Igazgatóit kaptam. Meg egy olyasmit, hogy ilyet még egyszer ne, mert különben kibasznak - von vállat Ricsi.
- Vigyázz a szádra - pirít rá az anyukája, de látom a szemében, hogy igazából nem zavarja. Eskü, én is szívesen elfogadnék egy ilyen anyukát. - Egyébként, mond meg nekem, drága kisfiam, miért is kellet neked neki menni annak a fiúnak?
- Mert beszólt - csattan föl Ricsi indulatosan, de teljesen úgy, mint egy kisfiú.
- Oké, oké - teszi Robi Ricsi vállára a kezét, nyugtatásképp. - Nyugi! Mit mondott?
- Azt, hogy ... - kezd bele lendületesen, de megakad. Rám sandít. - ... hát, nem túl szép dolgot.
- Pontosabban? - vonja fel a szemöldökét Ricsi anyukája. - Ha már igazgatóit kaptál, tudni szeretném a pontos okát!
- Tényleg nem szép dolgot mondott a gyerek - húzza el a száját Dani.
Na, így már én is kíváncsi vagyok. Ha Dani szerint is csúnya (márpedig ő úgy káromkodik néha, mint egy kocsis), akkor tényleg érdekesen fogalmazhatott a srác.
- Tudni akarom! - élénkül fel Robi. - Lökjed, tesó!
- Hát...
- Nyögd már ki, te gyerek! - vágja tarkón Ricsit az anyukája.
- Jól van na! - kap a "fájó" ponthoz Ricsi. - Azt mondta, hogy meg fogja kúrni Felit.
- Ó, én idézni is tudok! - pattog Marci. Mind rá nézünk. - Nos: "Esküszöm nektek, úgy megkúrom Felicitit, hogy utána egy hétig nem fog tudni ülni." Hát így hangzott el a dolog.
Tátva marad a szám. Oké, ez már azért undorító.
Ricsi anyukájának szája O alakot formál, és inkább csendben marad, de azért vet rám egy kedves pillantást. Azért megnyugtató tudni, hogy nem hibáztat semmiért.
Nem mond senki semmit.
Hogy oldja a hangulatot, Marci vicceket kezd mesélni. Végül mindenki beszélgetni kezd, kivéve Ricsit és engem. Én megölelem őt. - Nem kellett volna - suttogom a fülébe, hogy senki más ne hallja, csak ő.
- De - súgja. - De, kellett.
- Nem érte meg - rázom meg a fejem.
- Megérte - simít végig az arcomon. - Miattad - megpuszilja a homlokom. A testemet egy bizonyos érzés járja át. Felmelegít. A pont, ahol a szája a bőrömet érinti, ég. Még szorosabban ölelem.
- Köszönöm - suttogom, majd egy apró puszit nyomok a szájára. Tekintettel vagyok az anyukája jelenlétére, a bátyjáéra, és a többiekére. Na meg persze arra, hogy az igazgatói iroda előtt vagyunk, és nem lenne szerencsés, ha az igazgató pont most kapna rajtam minket azon, hogy smárolunk. A suliban. Az irodája előtt.
- Szeretlek - motyogja, és hozzám bújik.
Na, és nálam itt üt be a ménkő.